Mözsi séta: Decs

2017. november 10., péntek

Látogatás Decsen, Farkas Lászlóné Pál Bözsi babakészítőnél

A Mözsi Népfőiskola keretében szép kiránduláson vett részt Édesapám, és az "iskola" tagjai. Először Decsre, majd Bátaszékre, a Tájházba látogattak el. Ebben a sorozatban a decsi képek láthatóak, amikor Farkas Lászlóné Pál Bözsi babakészítő csodaszép népviseletes babáit nézték meg, amikben most mi is gyönyörködhetünk. Aki erre jár, feltétlenül nézze meg....

Decsen született 1938-ban, földműves szülőktől. Miután elvégezte az általános iskolát Kovácsné Kun Sára népművész irányításával hímezni, rajzolni tanult, s nem sokkal később már a decsi háziipari szövetkezet dolgozója lett, majd néptáncos. 1956-ban férjhez ment és Bátára költöztek. Itt Dér Józsefnétől tanulta a tojásfestést. Ezen kívül bútor- és tányérfestéssel, valamint népviseleti babakészítéssel is foglalkozik.

Népviseletek varrásával, viseletes babák készítésével 1990 után kezdett el foglalkozni, ettől kezdve főleg ez töltötte ki az életét. Otthonában százötven zsűrizett babából álló gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ezek kiállítása keretében mutatja be a hajdani sárközi parasztság mindennapjait és ünnepeit. Munkáinak csodálói csak Pál Bözsiként ismerik őt. Babakészítő tevékenységének elismeréseként a Népművészet Mestere címet 2002-ben nyerte el.

1993 óta nyugdíjas. Decsi otthona az eleven népművészet hajléka. Saját festésű bútoraiban őrzi a sárközi népviselet legszebb darabjait.

Forrás innen és innen.

A felvételek Édesapám készítette, 2017. július 27-én.

A babák megtekintése után a kis csapat indult tovább a decsi tájházba. Itt Édesapám csak ezt a pár képet készítette erről a terepasztalról, mert a tájházról már láthatóak itt a blogomon képek, melyeket családi kiránduláson fényképeztünk, 2012-ben. A terepasztal akkor még nem volt kiállítva.

Az ehhez a naphoz kapcsolódó összes bejegyzés:

2012. április 17., kedd

Kirándulás Mözsről a Sárközbe - a Decsi tájház

Sárközi kirándulásunk második állomása Decs volt, ahol szintén a tájházat néztük meg, és a Hősi emlékművet. A tájház 1863-ban épült, a benne látható tárgyak a XIX-XX. századi sárközi emberek ízlésvilágát és lakáskultúráját mutatja be. A Kossuth Lajos u. 34-36. szám alatt található, keddtől szombatig 10-12 és 13-18 óra között látogatható.

A népi hagyományokban gazdag Sárköz mint földrajzi és néprajzi tájegység, Szekszárdtól délre helyezkedik el, a Sárvíz és a Duna folyók által egykor közrefogott terület. A Duna szabályozása által nyert igen termékeny terület fekete földjét felszántották, s a dús termésből a Sárköz lakossága évről évre gazdagodott. A Sárközhöz valamikor 29 település tartozott, ez mára ötre csökkent: Őcsény, Decs, Sárpilis, Báta és Alsónyék. Közülük a legnagyobb Decs, a nagyközség kb. 4300 lakosú. Szőtteseik gyönyörűek, méltán váltak híressé.

A felvételek 2012. április 10-én készültek.

A tájház az utca felől nézve

A ház az udvarból nézve

A tisztaszoba dísze a "szemes" vagy "kupás kályha"

Szintén a tisztaszoba figyelemre méltó darabja a szúnyoghálós, tornyos nyoszolya,
szőttes ágyneművel, mely a gazdagság szimbóluma volt.

A párnák közelebbről

A ládák felett fiatal lány fényképe. A lányokat általában 14-15 évesen adták férjhez.

Az asztalon a háromlábú baba, az úgynevezett "buba", amihez hasonlót
már Őcsényben is láttunk.

A pad szépen festett támlája, a felirata szerint 1863-ban készült

Fiatal pár fényképe

A szépen festett ládák közelebbről

A szabad kéményű konyhában a sütés-főzés és kenyérsütés eszközei sorakoznak

A nyitott kéményben füstölték a húst

Tányérok a konyhában - ezeket nem a faluban készítették, hanem máshonnan vásárolták, mert elég jómódúak voltak

Az egyik tányér közelebbről

A konyha legszebb darabja az 1888-as évszámmal ellátott,
festett kazettás szekrény, a "kászli"

A lakószobában a sárközi parasztélet különböző tárgyi emlékei sorakoznak, melynek elmaradhatatlan kelléke a szövőszék

A gyűjtemény értékes darabja az ágy melletti "ringó". Ez egy kétszemélyes ágy volt,
melyben az első gyermek születéséig aludt a pár. Utána a férjet "száműzték" a kamrába
vagy a tanyára (a szőlőbe). Ugyanis Decsen is nagy hagyománya volt az egygyermekes,
matriarchális családmodellnek - tudtuk meg az idegenvezetésből.

A sárközi családok jobban szerették, ha leánygyermekük született, mert a lányokat drága
selymekbe és bársonya tudták öltöztetni (amiket sok esetben külföldről hozattak),
s így rajta keresztül jobban be tudták mutatni a gazdagságukat

A sárközi szőttesek nagyon kelendőek voltak, .....

....annyira, hogy bizonyos adónemek helyett a földesúr elfogadta, ....

...vagy eladásra készítették, és az így befolyt összeget fizették be adó fejében

Gyöngyből fűzött nyakdísz

Népviseletbe öltöztetett baba

Aprólékos hímzéssel készített szabott főkötő

Díszes párták

És az egyik közelebbről

Női ruhák, bal oldalt egy kislány és fiatal lány öltözéke, majd jobbra haladva fiatalasszony ruha látható, mellette már kicsit idősebb női ruhaviselet. Korosztályonként és családi állapottól függően változtak a ruhák színei és az anyagának minősége. A korai házasság miatt 30 évesen már sok asszony nagymama volt, így ők bár még fiatalok voltak, de mégsem hordhattak a korosztályuknak megfelelő színű ruhát.

A magyar népviseletek közül sárközi a legrégibb formájú, legdíszesebb
és a legdrágább anyagokból készült. Sokféle hatást befogadott,
ugyanakkor megmaradt tipikus paraszti viseletnek.

Húsvéti hímes tojások

Jegykendő minták, abroszok, szalvéták....

...és ugyanazok közelebbről

Hátpántlikák, csafringok, fejdíszek....

A rojtokkal együtt számítva másfél méter átmérőjű,aranyszállal hímzett terítő egykor ajándéknak készült, vélhetően Horthy Miklós felesége számára. Valami oknál fogva azonban nem jutott el hozzá a hímzés. Eljutott viszont Argentínába.

Magyarországra 2010-ben került vissza, eredetileg a szekszárdi múzeum kapta volna. De mivel ők nem tartottak igényt rá, így a decsiek nagy örömére a tájház kapta meg, hiszen a terítőt itt Decsen hímezték, 1938-ban.

A gyönyörű terítőt Bogár Istvánné és Szombati Éva tervezte, és 15 decsi asszony és leány hímezte.

A terítő Argentínában a rojtoknál fogva fel volt ragasztva, de szerencsére sérülés nélkül sikerült eltávolítani onnan.

A terítő mindegyik részletét más-más hímezte, nevük a motívumok között olvasható. Ezt a részt Bokor Gyuláné hímezte.

A tájház mellett figyelemre méltó még a faluban a Hősi emlékmű is. Az első és második világháborúban elesett decsi hősöknek állít elméket, alkotója Kallós Ede, 1924.

Az emlékmű oldalról nézve

Az ehhez a naphoz kapcsolódó összes bejegyzés: