A Bátai Tájház megtekintése után indult tovább a Mözsi Népfőiskola csoportja, hogy megismerkedjenek a Halászházzal és Szivattyúteleppel is.
A felvételek 2019. június 26-án készültek, Édesapám által.
A Halászház
"A
Duna szabályozása előtt az itt lakók életmódját elsősorban a Duna, a
Sárvíz és a Báta folyó, valamint a dombvidékről eredő patakok határozták
meg. A Duna évszázadok során az egész területet bebarangolta, amely
még most is tele van régi medrekkel, holtágakkal, tavakkal. A
vadvizekben gazdag vidék régen eszményien alkalmas volt a halászat
minden válfajának űzésére. A Bátán élő emberek egyik legfontosabb
megélhetési forrását évszázadokon keresztül a halászat jelentette. A
hajdani halász-pákász falvak lakossága egyszerű, általában három osztatú
- elsőház, szabadkéményes konyha, „hátúsó” ház - lakóépületekben éltek.
A sár-, illetve földfalú nyeregtetős nádfedeles házak többnyire az
utcavonalra épültek, kétszárnyú deszkakapu és kerítés zárta a portát az
utca felől.
A Halászház épülete egy emberöltővel korábbi, mint a Tájház, ideális
helyszín a vízből élők életmódjának a bemutatására, ezért itt rendeztük
be a halászati állandó kiállítást. Az épület utolsó lakója Kriskó Imréné
Takaró Erzsébet volt, férjétől örökölte a lakóházat akinek a szülei
napszámosok voltak, jelentősebb földterülettel nem rendelkeztek. Az
utcára merőleges gerincű hódfarkú cseréppel fedett épület dísztelen
homlokzatán egyetlen kis ablak van. Vert falú, döngölt föld padlózatú,
három helyiségből álló lakóház ereszét egyszerű henger alakú oszlopok
támasztják alá. A „házalól” az épületbe lépve a konyhába jutunk,
melynek egy kis ablaka néz az udvarra. A bejárattal szemben a fazekas
deszkán cserépedények halfőző bográcsok, lábasok sorakoznak. A falon
néhány tányér, tésztaszűrő, kovászfa, cseréptál, petróleum lámpa. Körben
a padkán cserépfazekak, teknők, lábasok, halsütő háromláb és a halas
kosár benne a mérleggel. Ide nyílik a "banya" kemence szája is. Balra
az „első házba” lépünk, amelyet lakószobaként használtak a családtagok
nagy száma miatt. A szegényebb családoknál gyakran a szülői házhoz
nősült több testvér is és ott élt, amíg nem tudott magának házat
szerezni. A fal mellett piros terítővel letakart ágyak az egyik mellett
egy kis pad „ringő”, melyen teknő bölcsőben feküdt a kisgyermek. Az
ablak alatt tulipános láda. A másik oldalon sarokpad és asztal, felette
polc, melyen tányérok, kancsók sorakoznak. A falon tükör és szent
képek lógnak. A jobbra nyíló helyiség a mestergerendás mennyezetű „hátulsó ház” szintén lakószoba, melynek az ajtaja mellett
gyalogszéken a mosdó teknő van, az ajtófélfán pedig vászon törülköző
lóg. Az ajtóval szemközti falnál egy 1873-ban készült pad, előtte egy
asztal óriási fiókkal, melyben a kenyeret tartották. A pad mellett
piros terítővel letakart ágy áll, végében pokróccal letakart priccs,
mely szükség fekhelyként szolgált. A szoba másik sarkában búbos kemence
és rakott tűzhely található.
A
tűzhely mellett kenyérdagasztáshoz előkészített teknő valamint egy
gyermek állóka van. A kis ablakban a hálókötéshez szükséges eszközök és
egy elkezdett háló látható. A berendezés jóval szegényesebb, mint a
földműves család lakóháza, hiszen a halászó vizek tulajdonjoga nem az
itt lakóké volt és még a bérlők sem ők voltak, részesként dolgoztak a
vizeken.
A
bátaiak a múltban kisszerszámos halászok voltak. A „kis” jelző nem az
eszköz méretére utal, hanem arra, hogy nem szükséges halászcsapat
egy-egy szerszám használatához, egy vagy alkalmilag társult egy-két
ember teherbírására voltak méretezve. A kisszerszámos halászok fő
szerszáma, melyet a Dunán is, áradás idején az ártéren is le szoktak
rakni a varsa volt. Ez több karikára szerelt, egy középső
terelőszárnnyal ellátott hálóból való halcsapda. Kedvelt halászó
szerszám még a kece is, mely A-alakú léc-keretre szerelt három
rétegű háló, az aljára ló illetve szarvas lábszárcsontok vannak
felfűzve, hogy vontatáskor kikaparják a halakat a mederfenék
mélyedéseiből. Őszi és téli csak a Dunán használható szerszám, melyet a
csónakban állva fél kézzel evező halász a másik kezével vontatott és
egy hosszú kötél segítette, hogy a háló a meder fenekén haladjon. A
kukucska és balinháló tekinthető még olyan szerszámnak melyet minden
halász készenlétben tart, s alkalomadtán használ. Nagy ügyességet
igényelt a dobóháló használata, ez a kör alakú ólommal súlyozott
háló. A többi szerszámnak csak kiegészítő szerepe van: villing,
pirittyháló, nyomó, tapogató, emécső. Ez utóbbiakat alkalmilag, nem
nagy mennyiségű hal fogására használták. A nagyháló és a balinháló
használatához már több ember együttes munkájára volt szükség. Szapu,
csáklya, szigony, jégvágó, evezők mind-mind szükségesek voltak a
munkához. A ladik oldalához kötött bárkában szállították a halat haza.
Ezeknek az eszközöknek a nagy része megtekinthető a Halászház szerszámos
kamrájában, ahol a szerszámok mellett korabeli képek idézik a halászat
hangulatát.
Az udvaron a fűzfa alatt áll a nádból épített halászkunyhó, mellette a
ladik és egy méhes. Különálló épület a " kis ház" vagy nyári konyha,
melyben a kenyérsütő kemence van. A portát az utca felől vesszőből
font sövénykerítés és a deszka kapu határolja."
 |
| A halászház kiállítása.... |
A Fagázas szivattyútelep - a Vízügyi Igazgatóság Szivattyútelepe
"Egyedülálló a Sárvíz torkolatánál 1897-ben épült, az egész Sárköz
belvízmentesítését biztosítani hivatott, faszéngáz-generátoros
robbanómotorral működő szivattyútelep, amely ipari műemlék. Előzetes
bejelentkezésre megtekinthető.
Az 1896-ban felállított 4,5 m3/sec
teljesítményű, először gőzgépekkel, majd a II. világháború után a
szénhiány miatt fagázas motorral működtetett szivattyúk ma is
újraindíthatók - a világon egyedülállók.
A térség gazdasági életét meghatározó lecsapolások egyik műszaki központja a lankóczi mellett a bátai szivattyúház volt.
Utoljára 1990-ben volt szükség a
szivattyúk üzembe helyezésére, de ma is készültségben vannak, mert az
1992-ben megépített modern szivattyútelep teljesítménye mindössze 2
m3/sec, s így komolyabb belvíz esetén ma is szükség van a
gépmatuzsálemekre. A millecentenárium évében újraindították az egyedi
tervezésű és gyártmányú gépeket."
A fenti idézet innen származik.
 |
| A szivattyútelet ismertető táblája |
 |
| A Sárköz belvizeinek elvezetésére a Sárvíz torkolatánál 1879-ben háromnyílású zsilipet készítettek, ami azonban a felgyülemlett belvizet gravitációsan nem tudta elvezetni. Ezért 1896-ban szivattyúházat építettek, három, egyenként 1,5 m3/sec teljesítményű, Schlich-Nicholson gyártmányú, vízszintes tengelyű centrifugál-szivattyút állítottak be, melyeket a Röck Gépgyárban készített gőzgépek hajtottak. |
 |
| A mözsiek kis csoportja, indulnak a szivattyútelep közelebbi megtekintésére.... |
 |
| Az 1896-os évszám több gépen is látható |
Az ehhez a naphoz kapcsolódó összes bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése