2020. február 12., szerda

Séta a Varsádi halásztavak mentén


Varsád Tolna megye középső részén fekszik, a Tolnai–Hegyhát dombjai közt, Szekszárdtól 30 kilométerre északnyugatra, Gyönk délkeleti szomszédságában.

A gyönki Német Nemzetiségi Tájház megtekintése után indultunk hazafelé, de útközben még megálltunk és sétáltunk egy jót a szép napsütésben a Varsád határában elterülő halastavak mentén. 
A Kalaznó és Sárszentlőrinc között hosszan elnyúló keskeny tavak mentén autóval mentünk egy darabig, közben többször megálltunk és kiszálltunk, hogy sétáljunk a part mellett, gyönyörködjünk a tájban és a gazdag madárvilágban....

A felvételek 2019. október 26-án készültek.





Édesapám és férjem

Apukám mint Toldi Miklós 😊







Sok madár él itt, csak sajnos tőlünk nagyon messze voltak....


























2020. február 1., szombat

A Gyönki Német Nemzetiségi Tájház


Tavaly ősszel jártunk Gyönkön, Mözsről hármasban, Édesapámmal. Sokat fényképeztünk, jó két órát tartózkodtunk a tájházban. Az úr, aki bemutatta részletesen és lelkiismeretes, mindenre kitérően beszélte, mesélte el a ház történetét és mutatta meg a berendezési tárgyakat.

Gyönk a Tolnai-dombság völgyeiben fekvő település, félúton Simontornya és Szekszárd között. Már a bronzkorban lakták e területet. Rózner Gyula ásatásaiból kiderült, hogy a VI-IX. században viszonylag nagy avar telep volt e tájon. A középkorban már papja és temploma volt a falunak. A török uralom után az egész környék szinte teljesen elnéptelenedett. 1704-től kezdődött a németek betelepítése az ország lakatlan vidékeire, így került 1722-ben Hessenből egy kisebb evangélikus csoport Gyönkre.

Ebben a tájházban a protestáns németség életének hagyományos használati tárgyait gyűjtötték össze és mutatják be. Az épület a XIX. század közepetáján épült. Két szobát, konyhát, kamrát és istállót építettek egymáshoz, egy sorban, az utcára merőlegesen. Az építőanyagot a falak töméséhez használt löszt az udvar lezárását képező löszfalból emelték ki. Az így keletkezett üregeket használták fel a konyha, sütőkonyha, borospince, krumplispince és baromfiól céljára.

A ház hófehér falú, melynek minden ajtaját, ablakát kékre festették. Ez a kék szín, kedvelt színe volt a német lakosságnak. A ház előtt végig döngölt agyagból készült gang fut végig. Innen nyílik a konyha, mely csak úgynevezett lakókonyha volt, itt csak ünnepnap ebédelt a család és itt folyt tulajdonképpeni családi élet. A tényleges konyha szerepét a löszfalban kiképzett konyha töltötte be.

Az első szoba a két világháború közti kor ízlésvilágát mutatja be. Főhelyen a sarokpad áll, melynek felirata németül látható, magyarul: "Jöjj kedves barátom és ülj le nálunk, Krisztusnál mind testvérek vagyunk". Itt láthatunk családi képeket, szekrényeket, ágyat, bölcsőt, ládákat, melyek tele vannak a legszebb népviseleti darabokkal, 100 évnél öregebb hímzett vászoningekkel, díszes női viseletekkel, hímzett terítőkkel.

A hátsó szobában kiállítást láthatunk női főkötőkből és hímzett dísztörölközőkből, régi dokumentumokból, képekből.

A folyosó végén nyílik a kamra ajtaja, melynek első részében használati tárgyakat láthatunk, a kamra hátsó részén volt az éléskamra.


A felvételek 2019. október 26-án készültek.


A tájház kívülről

A tájház az utcáról nézve...



Az udvar és a gang...


Mögöttem a kamra ajtaja


A kékre festette ajtók, ablakok

Ágasfa a ház előtt

A házigazdánk nyitja a bejárati ajtót



A löszfalban lévő konyha és pincék


A disznóól...


A kemence...




A konyha




















Kötött és hímzett pacskerek...



Az első szoba




























Szokás volt a szekrényajtók belsejébe nevezetesebb dátumokat feltüntetni






Gatyamadzag

Hímzett ingek...




Hímzett terítők...







A hátsó szoba

Díszes cserépkályha


Hímzett dísztörölközők...




Régi pénzek

Női főkötők...












A kamra