Tavaly ősszel jártunk Gyönkön, Mözsről hármasban, Édesapámmal. Sokat fényképeztünk, jó két órát tartózkodtunk a tájházban. Az úr, aki bemutatta részletesen és lelkiismeretes, mindenre kitérően beszélte, mesélte el a ház történetét és mutatta meg a berendezési tárgyakat.
Gyönk a Tolnai-dombság völgyeiben fekvő település, félúton Simontornya és Szekszárd között. Már a bronzkorban lakták e területet. Rózner Gyula ásatásaiból kiderült, hogy a VI-IX. században viszonylag nagy avar telep volt e tájon. A középkorban már papja és temploma volt a falunak. A török uralom után az egész környék szinte teljesen elnéptelenedett. 1704-től kezdődött a németek betelepítése az ország lakatlan vidékeire, így került 1722-ben Hessenből egy kisebb evangélikus csoport Gyönkre.
Ebben a tájházban a protestáns németség életének hagyományos használati tárgyait gyűjtötték össze és mutatják be. Az épület a XIX. század közepetáján épült. Két szobát, konyhát, kamrát és istállót építettek egymáshoz, egy sorban, az utcára merőlegesen. Az építőanyagot a falak töméséhez használt löszt az udvar lezárását képező löszfalból emelték ki. Az így keletkezett üregeket használták fel a konyha, sütőkonyha, borospince, krumplispince és baromfiól céljára.
A ház hófehér falú, melynek minden ajtaját, ablakát kékre festették. Ez a kék szín, kedvelt színe volt a német lakosságnak. A ház előtt végig döngölt agyagból készült gang fut végig. Innen nyílik a konyha, mely csak úgynevezett lakókonyha volt, itt csak ünnepnap ebédelt a család és itt folyt tulajdonképpeni családi élet. A tényleges konyha szerepét a löszfalban kiképzett konyha töltötte be.
Az első szoba a két világháború közti kor ízlésvilágát mutatja be. Főhelyen a sarokpad áll, melynek felirata németül látható, magyarul: "Jöjj kedves barátom és ülj le nálunk, Krisztusnál mind testvérek vagyunk". Itt láthatunk családi képeket, szekrényeket, ágyat, bölcsőt, ládákat, melyek tele vannak a legszebb népviseleti darabokkal, 100 évnél öregebb hímzett vászoningekkel, díszes női viseletekkel, hímzett terítőkkel.
A hátsó szobában kiállítást láthatunk női főkötőkből és hímzett dísztörölközőkből, régi dokumentumokból, képekből.
A folyosó végén nyílik a kamra ajtaja, melynek első részében használati tárgyakat láthatunk, a kamra hátsó részén volt az éléskamra.
A felvételek 2019. október 26-án készültek.
A tájház kívülről
 |
| A tájház az utcáról nézve... |
 |
| Az udvar és a gang... |
 |
| Mögöttem a kamra ajtaja |
 |
| A kékre festette ajtók, ablakok |
 |
| Ágasfa a ház előtt |
 |
| A házigazdánk nyitja a bejárati ajtót |
 |
| A löszfalban lévő konyha és pincék |
 |
| A disznóól... |
 |
| A kemence... |
A konyha
 |
| Kötött és hímzett pacskerek... |
Az első szoba
 |
| Szokás volt a szekrényajtók belsejébe nevezetesebb dátumokat feltüntetni |
 |
| Gatyamadzag |
 |
| Hímzett ingek... |
 |
| Hímzett terítők... |
A hátsó szoba
 |
| Díszes cserépkályha |
 |
| Hímzett dísztörölközők... |
 |
| Régi pénzek |
 |
| Női főkötők... |
A kamra
